….hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
Szégyen, gyalázat, szidalmazás; még gyermeket sem tudsz szülni….Erzsébet! Manapság, a nyugat-atlanti civilizáció egyes részein, a gyermek szülés, különösen, ha többről van szó, a lenézés, lesajnálás tárgya, nem a magtalanság. Az isteni erő és hatalom „..erőtlenség által által ér célhoz.” (II Kor 12;9), hogy ne emberi elhatározás, akarat, büszkeség kerüljön az előtérbe, hanem a kegyelemre való rácsodálkozás, az öröm, a hálaadás. Zakariás nem bízik a gábrieli üzenetben s ezért, időlegesen megnémul. Erzsébet pedig, hisz a későn fogant gyermek is szóbeszéd tárgya, elrejtőzik. Fel-és elismerni az isteni tevékenységet, a kegyelem munkálkodását életünk apróbb, nagyobb eseményeiben, hálára, örömre, dicsőítésre indító. Új évet kezdeni, így jó.
Szentpály-Juhász Imre, ELSz
