Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Mit látunk, gondolunk, értünk élet s mit a halál alatt? Jairus lányát gyászolók gúnyolódva, megvetően, lenézően nevették ki Jézust, hisz látták, tapasztalták, hogy a kislány nem mozog, nem lélegzik, a szíve nem ver. Minden jel egyértelműen mutatta, beállt a halál. Van némi tudásunk arról, hogy a biológiai halál beállta után még egy ideig hallanak az elhunytak s a klinikai halálból visszatértek beszámolóiból tudhatjuk, hogy egy ideig még látják önmagukat, környezetüket, kívülről. Nem csak fizikai halál létezik, hanem lehetséges, hogy életjeleket mutatunk, mozgunk, táplálkozunk, beszélünk, gondolkodunk, de a lelkünk halott vagy tetszhalott. Belefagy, belekövül a fájdalomba, szégyenbe, keserűségbe, haragba, szomorúságba, sértődöttségbe, magányba, nyomorba vagy éppen a kényelembe, jólétbe. Ha nincsenek emberi kapcsolataink, igaziak, mélyek, de legfőképp, ha nem vagyunk kapcsolatban a mennyei Atyával, Jézusban, a Lélek által, hiába a látszólagos életfunkció, a létezésnek nem vagyunk, lehetünk részesei. Karácsonykor különösen is hálát adhatunk és örvendhetünk, hogy Immánuel, velünk az Isten s az Ő velünk léte a szó legteljesebb értelmébe vett élet.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
