Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi?
Eljátszani az életet többféleképpen is lehet: játékfüggőségben élni, annak célját, értelmét komolytalanul kezelni vagy az embernek önmagát, önmegvalósítását, önkiteljesedését legfőbb célként kitűzni. Jézus arról beszél, hogy a vele való kapcsolódás, a hozzá való tartozás, a tanítványi lét, részleges önfeladással és konfliktussal is jár. A kereszthordozás jeleníti meg, hogy a tanítvány, azokat a dolgokat, gondolatokat, szavakat, cselekedeteket, szokásokat, emberi kapcsolatokat, azt a látásmódot mely elválasztja az isteni szeretettől, le kell tegye, el kell engedje, meg kell öldökölje önmagában (bármilyen nehezen is halljuk ezt manapság) vagy el kell engedje. A konfliktust szül, egy öncélú, önmagába forduló, haszon-és élvezetelvű világban, ha a mai tanítvány, az emberlét isteni eredetére, értelmére, céljára mutat s a szeretet parancsolat alapján viszonyul embertársaihoz, az élethez, hatalomhoz, pénzhez, természethez. Aki fel meri vállalni, hogy kevésbé lényeges, bár fontosnak, nélkülözhetetlennek tűnőt feladja a fontosért és az isteni szeretet erejével jelenvaló az öncélúságban, azt Jézus is felvállalja, majd ama napon. Év vége felé közeledve, végig gondolhatjuk, hogy mit akarunk magunk mögött hagyni az újesztendőben…
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
