Pétert és társait és társait pedig elnyomta az álom.
Amíg Jézus megdicsőül, Mózessel és Illéssel beszélget élete végéről, vagyis a keresztre feszítéséről, addig a szűk tanítványi kör: Péter, Jakab és János alszanak. Mint a Gecsemáné kertjében, röviddel a Mester elfogatás előtt…Volt-e helye, jelentősége az imádságnak az elmúlt esztendőben életünkben vagy esetleg mi is átaludtuk az erre adatott időket, alkalmakat, mit a tanítványok? S ha igen milyen tartalommal, formában tettük ezt? Kérés, hálaadás, dicsőítés, közbenjáró ima volt inkább jellemző ránk? Kötött imákat mondtunk, esetleg imakönyvet használtunk vagy saját gondolatainkat, vágyainkat, örömünket, bánatunkat, szükségünket osztottuk meg a mennyei Atyával, kötetlen formában? Egy kapcsolat alapvető jelentőségű része a gondolatok, érzések, élmények, események megosztása a másikkal s így van ez Istennel is. Nekünk van szükségünk az imádság gyakorlására, minket erősít, épít, támogat! Előretekintve az Újesztendőre, próbáljuk meg nem átaludni az imádság idejét, alkalmát, hanem élni az Atyával való kommunikációval, hogy a Lélek és az Ige által Ő is elérhesse szíveinket, gondolatainkat, akaratunkat.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
