Elközelített az Isten országa.
A jövendő, ami a jelenben van és a múltból táplálkozik. A mennyei Atya mindenütt, minden felett és mindenben való jelenléte, uralkodása az ‘Isten országa’ fogalom tartalma. Az a létforma amikor: ‘Isten legyen /lesz/ minden, mindenekben’ (I Kor 15;28) valósul meg. Na, de nem az Atya teremtette ezt a világot, Földet, embert, állatot, természetet s ha igen, hogyan lehet, hogy nem valósul meg jelenléte, akarata? Talán a madáchi gondolat az igaz, hogy: ..’évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát ujítni kell..’ vagyis az Atya a teremés befejeztével kivonta magát a teremtett világmindenség életéből? Jézus úgy lépett fel, tanított, gyógyított, viselkedett, hogy benne, általa, az atyai jelenlét testközelbe jött az emberekhez, sőt a Lélek által bensővé is vált. Néhány fejezettel később, majd a farizeusok kérdésére válaszolva Jézus, visszautalja a kérdezőre a válasz irányát, ti vagytok Isten országa terepe. Másképp; ha életünk, gondolataink, vágyaink, szavaink, cselekedeteink, kapcsolataink, a teremtett világhoz való viszonyulásunk egybeesik az atyai szeretetparancsolat rendjével akkor, mintegy ‘belülről’ fogjuk meglátni, megérteni, hogy ‘kívül’ miképp van jelen, hat az isteni erő. A jelenben Isten országa terepe lenni – lehetőség, feladat, felelősség – s akkor összekapcsolódik bennünk és általunk is a múlt /teremtés/ és a jövendő /újjáteremtés/.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
