De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek…..
Többször, különféle helyeken, személyektől és forrásokban hangzott, hangzik el, hogy hitéletünk nem elég vonzó mások, a hitetlenek, a fiatalok számára, nincs benne átütő erő. S akkor még nem is beszéltünk a gyógyító, csodatévő hatalom hiányáról, amivel az akkori tanítványok rendelkeztek. Jézus szerint nem a látványos és népszerű cselekedetek az elsődlegesek – amiért a tanítványok nem tettek semmit, ajándékba kapták a Lelket – hanem, hogy az Atya gyermekei. A csodatévő-gyógyító erő a tanítványi elhívatást erősíti s jelenléte előképe a jövendőbeli, pünkösdi Lélek-áradásnak. Véglegesen az tette képessé őket, Jézus személyes jelenléte nélkül is, az atyai szeretet képviseletére, a hiteles bizonyságtételre és a szenvedések, próbatételek, üldöztetések elviselésére. ‘Fel van-e írva’ a mi nevünk a mennyben, másképp: az Atya gyermekeinek valljuk-e magunkat s eszerint próbálunk-e érezni, gondolkodni, szólni, cselekedni? Ehhez kérhetjük a Szentlélek jelenlétét, megerősítő munkálkodását életünkben és törekedhetünk, begyakorolhatjuk magunkat a tanítványi lét hétköznapi megjelenési formáiba.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
