…mi tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
Jézussal, Jézusban a mennyek országa jött közel a mindenkori emberhez s a Lélek kitöltetése után pedig belsővé vált. Egy új korszak az emberiség történetében, az időszámítás kezdete, az Isten-ember kapcsolatnak egy addig csak kivételes esetekben (ősatyák, próféták, kiválasztott királyok, főpapok) megjelenő formája. A korszakot a mennyei Atya, a felebarát és az embernek önmaga iránti szeretete jellemzi, egy folyamatos ‘perihoretikus’: egymásra ható, egymást feltételező és egymást kiegészítő kapcsolatban. Ebben nincs helye a méricskélésnek; hogy ki az én felebarátom? Egy Jézus korabeli zsidó férfi számára, egy másik zsidó férfi volt a felebarát, nő, gyermek, sérült, keverék (samáriai) vagy pogány nem. Az írástudó az isteni jelenlét kérdésével akarja provokálni Jézust, akiben jelen van a mennyei Atya…abszurd jelenet. Nem az a kérdés, hogy neked ki segít, a te nehézségedet, gondodat, élethelyzeted ki segít megoldani, hanem: te meglátod-e s próbálsz-e enyhíteni, segíteni a másik szükségén? Istennek: dicsőítés, hála és köszönet, a másiknak s magadnak: gondoskodás, szeretet vagyis azt adni, amire valóban szüksége/m van. Az eredeti görög szövegben nem az örök, hanem sokkal inkább a korszakos élet kifejezés szerepel vagyis ami megegyezik, belesimul a Jézus által meghirdetett Isten országába, ami már tőlem függetlenül is jelen volt/van. Nekem csak részesévé lehet válnom.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
