…kevésre van szükség, valójában csak egyre.
Megkérdeztek egy itt élő külföldit, hogy mi tűnik fel neki nálunk; a panaszkodás. Az elégedetlenség, mint társadalmi jelenség, amire mondhatjuk; jellemző ránk magyarokra, esetleg az elmúlt évszázadok általános keserű tapasztalata alapján alakult ki vagy a kommunizmus ‘mindenkinek minden jár, de mindenki csak keveset kap, néhány kivétellel’, gyakorlatának maradványa ez. Az is lehet, hogy a gondolkodásunk elanyagiasodása miatt van, hogy vagyonban, tárgyakban, pénzben mérjük az életet. Tizen-egynéhány embert vendégül látni nem kis feladat s Márta jogosan háboroghatott testvére tétlenkedése láttán, Jézust azonban hiába akarja bevonni a testvéri konfliktusba, Ő az Isten országát hirdetni ment oda is. Az adott helyzetben egy a fontos; Jézust hallgatni, az étel-ital másodlagos. Észlelni, hogy emberi kapcsolatokban mi a fontos és lényeges, családban, munkahelyen, gyülekezetben nyitottan és érzékenyen jelen lenni s így érzékelni, hogy valóban mi a fontos, ki a fontos ott és akkor. Az életünkben mi a fontos és ki a fontos, arra figyelni, azt a középpontba engedni, helyezni lenne jó…
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
