…a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!
Sötét, elvadult, gyűlölködő, haragos, sunyi, kéjsóvár, gonosz, gyilkos, szeretetteljes, örömteli, gyengéd, megértő, barátságos, vágyakozó stb tekintet. Az isteni világosság, mely egyszerre külső, az Atyától eredő s válhat belsővé és a sötétség, mely az isteni jelenlét hiánya, ami szintén külső és válhat belsővé. A mindenkori ember nem egyszerűen ezen elemek játékszere, hanem Jézus szerint is tehetünk azért, tehetünk ellene, hogy egyik vagy másik legyen életünk meghatározója. ‘Vigyázz’ mondja, mert az Ő jelenlétével, működésével, keresztáldozatával és feltámadásával, a Lélek kitöltetésével a világosság részese vagy, lehetsz. Ezt a világosságot, ezt a fényt épp úgy táplálni kell, ahogy egy lámpás fényét vagy a kályha, kemence tüzét. A világosság nem alakul át sötétséggé, de ha nincs a mi táplálja akkor kihuny, megszűnik s átadja a helyét a nincsnek, a semminek, a sötétségnek. A János evangéliuma szerint ‘az Ige volt az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert’ (Jn 1;9) az atyai szó, ami egyben és egyszerre cselekvés is, táplálja bennünk a világosságot. Őt hallgatva, olvasva a Szentírást, imádságban keresve akaratát, tudjuk a világosságot megőrizni magunkban s magunk körül.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
