…ráadásul ezek is megadatnak nektek.
Az alap és a felépítmény, amivel évtizedeken keresztül próbálták agyunkat mosni, hogy az emberlét alapját az anyagiak adják. Üres gyomorral nem lehetetlen imádkozni s vannak esetek, mikor ‘könnyebb’ is. Az elemi életszükségletek, bizonyos mértékben elengedhetetlenek, de millió és millió példája van, hogy az önfeláldozás, az áldozathozatal, lemondás, hősiesség, bajtársiasság, elkötelezettség, szeretet, hűség, bizonyságtétel bármikor és bármilyen helyzetben felülírja, felülírhatja a fentieket. Rettegés a betevő falatért – nem a feleslegért, a legújabb, legdrágább, leggyorsabb bármilyen modellért – a legszükségesebb öltözetért és a biztonságos lakóhelyért, az ember életét nem teljessé, hanem fél-é, fél-elemmel telté teszi. Az alap, a kiindulás, az eredet, ahonnét jövünk, a mennyei Atya. Az élet kiteljesedését benne, általa, rajta keresztül kapjuk, kaphatjuk meg; szeretete, kegyelme, irgalma, megváltása, Lelke által. Az egész-ség, a hollók és liliomok Istenre való ráhagyatkozásában van, ahogy kapják, veszik a Nap, a Föld, az eső, az évszakok adományait és élnek, növekednek, szaporodnak s mikor eljön az ideje, elhullanak. Ne legyen az az utolsó, ami első; a mennyei Atya s ne legyen első, ami az utolsó; táplálkozás, ruházkodás, lakhatás, kényelem, szórakozás. Rettegés és fél-szeg élet helyett egész-ség és békesség!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
