Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek is.
Tarkovszkij, Stalker című kétrészes filmdrámája egy apáról szól, aki hatalmas összegért, egy szakavatott vezetővel, életveszélyes, fáradságos úton a Tiltott Zóna központjába hatol be, mert annak közepén, szíve dobbanása helyén, az ember legbelsőbb kívánság teljesül. Beteg gyermeke gyógyulásáért vállalja ezt a gyötrelmes, veszélyes és drága utat. Hazatérve szembesül azzal, hogy nincs gyógyulás, bár szavakban azért ‘imádkozott’, de szívében a legmélyebb vágy más volt. Mi van a kincstárunkban, hisz az újszövetségi kifejezésnek csak egy jelentése maga a kincs, de több jelentés is kincsesládáról, kincstárról, raktárról, tárolóhelyről, éléskamráról szól? A szívünk a ‘kincstárban’ van, ahol szeretteink, életünk, hitünk, önazonosságunk, kinek mi, található. Ahogy a királyi, egyházi vagy éppen magánygyűjteményekben, úgy szívünkben is van valami, valaki, ami/aki a legfontosabb. A jézusi kijelentés elsődleges értelme mindenki számára egyértelmű, ami fontos, az van életünkben az első helyen. Azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogy hol őrizzük a kincseinket s közöttük a legértékesebbet? Átvitt értelemben múzeumban, műhelyben, hűtőházban, játszótéren, cirkuszban? Mennyire része hétköznapjainknak, ami a legfontosabb számunkra, mit és mennyire láthat, tapasztalhat, érthet ebből a környezetünk s mit a mennyei Atya? Jézus számára az Atyával való szeretetkapcsolat volt az első, erről beszélt, ezt élte meg, ezt láthatták, tapasztalhatták meg tanítványai. Mi az kincsünk és hol a kincsünk?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
