…abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
A jelenlévő Jézus mondja ezt tanítványainak a jövendőről. Még igazán meg sem értették, fel sem fogták, a maga mélységében és jelentőségében, kicsoda a Mester, mit jelent jelenléte, működése, tanítása a tanítványi kör, a zsidóság és főleg nem az emberiség életére nézve… Visszajöveteléről beszél, miközben még el sem ment, attribútuma: szükségszerű és tőle elválaszthatatlan lényegi tulajdonsága, az időn kívüliség, Jézus van, volt és eljövendő. Mi emberek időben ágyazottan élünk s a figyelmeztetés; ‘jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak‘ (Ef 5;12-17), mindig idő-szerű. A jelen nem végleges, hanem véges, mulandó, pedig a jó, szép, kellemes, kényelmes, magasztos pillanatokat szeretnénk örökkévalóvá tenni, a rossz, nehéz, fájdalmas, szenvedéssel, szégyennel telieket pedig megrövidíteni. Elfogadni, egyrészt: nem mi határozzuk meg az idők tartalmát, másrészt: ezzel együtt, megragadni az idők kínálta lehetőségeket. Elfogadás és készenlét, figyelem és fegyelem, ráhagyatkozás és aktív várakozás az egyéni élet és életszakaszok lezárására, életünk befejezésére és a mindenek újjáteremtésére. Imádságos, figyelő lelkület, mely cselekszik, ha kell, de tud türelmesen várakozni is, nem el feledve, hogy az sem felesleges, üres, értelmetlen idő, mert az Úrra várunk s Ő eljön!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
