…azért jöttem, hogy békességet hozzak?….inkább meghasonlást.
Szokatlan, alig idézett részlet Jézus beszédeiből; tűzvihart kíván és meghasonlásról beszél. A tűz tisztít, még ha közben közben pusztít, elemészti ami éghető, megtisztítja ami nemes, a benne lévő, hozzátapadt szennyeződéstől. Ezért írja Péter a levelében: ‘hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzben próbált veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor’. (I Pét 1;7) A meghasonlást pedig a mennyei Atya melletti kiállásból, a hozzátartozásból következik, nem Jézus munkálkodásának célja, hanem következménye. Ide vagy oda, mellette vagy ellene, szerinte vagy más szerint élünk, gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk. Közeledünk Hozzá vagy távolodunk Tőle. IS nincs, nem lehet, bármennyire is szeretnénk. ‘Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet’ (Dzsida J. Tekintet nélkül). A döntés, a választás lehetősége a miénk, semmi sem kötelező, nem kényszer, lehet – sokan vannak így -, hogy Isten nélkül, ellene éldegélnek. Ha választhatjuk a teljeset, az örökkévalót miért kellene a részleges, miért lenne elég az ideig való? Élhető, megtapasztalható, minden korlát, nyomorúság, bukás, kísértés, nehézség, betegség és halál ellenére is, milyen az atyai szeretet részese lenni, abban megmaradni és abból táplálkozni.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
