De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos?
Egy-egy kritikus helyzetben el válnak, szükségszerűen el kell váljanak dolgok, életek, elvek, magatartásformák, hitek. Kényszerűen elkülönül a jó és a rossz, a közösséget szolgáló és az önző, az életet munkáló és az élet ellenes. Különbségtétel, tanítványi feladat, lehetőség, megkülönböztetni az Atya szerintit, attól, ami nem az. Miért oly nehéz ez? Események, dolgok, eszközök tárgyilagosak, de ahogy közelítünk hozzájuk, szemléljük, értelmezzük őket az már egyéni vagy közösségi érdek, hangulat, tapasztalat, ismeret alapján történik. Így közelítettek a Jézus korabeli vallásosak az Atya parancsolataihoz, törvényeihez. Akkor tudjuk megítélni, hogy mi az isteni rendhez igazodó, ha nem tapasztalatokból, jelen állapotunkból, ismereteinkre támaszkodva, észszerűen, logikusan gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk, hanem ‘beágyazottan’. Az atyai jogrend részeként vagyis nem kívülállóként, hűvös távolságtartással, hanem belülről, Isten felől szemlélve s így különbséget téve a Vele harmonizáló vagy a Vele ellenkező dolgok, események, gondolatok, szavak, életmódok, hitek, emberek között. Nem ‘önbíráskodás’, hanem döntés, nem ítélkezés, hanem választás, nem valamiféle erkölcsi felsőbbrendűség megélése, hanem kiállás, nem kioktatás, hanem hitvallás. Az Atyában, az Atya által lehetséges csak az isteni rend szerinti különválasztása, attól ami nem. Erre törekedhetünk, ezért imádkozhatunk s ezt gyakorolhatjuk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
