…ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.
Jézus beszédei példabeszédek, akkor is ha tényleges eseményekről szólnak. Így esetünkben, a Pilátus által legyilkoltatott galileaiak és a siloámi toronyépítők balesete kapcsán is. Hasonlóképp járunk, mint ők, ha az Atyától eltávolodva, akaratát semmibe véve, Tőle elfordulva élünk, gondolkozunk, beszélünk, cselekszünk. Nyilvánvaló, hogy itt nem egyszerűen a biológiai élet végéről beszél Jézus, hisz az emberlétünkből fakadó, elkerülhetetlen vég, hanem az ennél súlyosabb, végleges halálról, az istennélküliség állapotáról szól. Átlagos emberi élet, minden különösebb, szembeötlő bűn nélkül, mely csak úgy, hétköznapiasan nem számol az atyai jelenléttel, vezet el a fizikai halál után, a Atyától való áthidalhatatlan távolságra, az örök halálra. Mindez nem eleve elhatározott, hanem megváltoztatható; ‘ha meg nem tértek’ kitétellel. Lehetőségünk, hogy irányt váltsunk, megforduljunk (az ószövetségi ‘megtérés’ fogalom, egyik központi értelme) s elkezdjünk magunkról és másokról új módon, mint Isten gyermekéről Krisztusban, a Lélek által gondolkodni (az újszövetségi ‘megtérés’ fogalom jelentése) és aszerint élni. Jézus nem fenyeget, akár mennyire is fenyegető amit mond, hanem figyelmeztet: még van idő, még van lehetőség a változásra, a változtatásra. Emberi akarat, elszánás, tett, cselekedet a megtérés, de az ember, legkésőbb utólag, belátja az Atya munkálj/t/a benne ezt. Hála és köszönet ezért Neki!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
