…hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.
Van még idő, lehetőség a saját természetünknek, adottságaiknak, képességeinknek megfelelő gyümölcsöt hozni, Istent dicsőítő életet élni. A fügebokorról nem datolyát, szőlőt, almát vagy körtét akarnak szedni, hanem a fajtájának megfelelő termést. Csak az és annyi várattatik el tőlünk, amit és amennyit teljesíteni tudunk, nem több és nem kevesebb s nem más. A fügének egyszerre jelennek meg a levelei és a terméskezdeményei is, az életerő és az élet továbbadása. A ‘gyümölcs’ nem önmagáért való, hanem önmagán túlmutató, ahogy az atyai jelenlétnek is, az ember életében rámutatónak, ráutalónak kell lennie, egyébként nincs. Még van idő és lehetőség, ha öncélú, önmagába zárt lenne életünk, de nem korlátlanul. Kapunk lehetőséget, isteni erőt, Lelket, támogatást, bátorítást, de el kellene jutnunk a továbbadáshoz. Hálaadással,köszönettel, bizonyságtétellel, életünk eddigi eseményeinek ujjhegyre szedésével, másoknak elbeszélésével, cselekedetekkel tudunk gyümölcsöt teremni. Teret, lelki-szellemi és fizikai táplálékot, ‘muníciót’ kapunk. Mert kaptunk, adhatunk s ha adunk, még többet kapunk, az öncél pedig, nem cél.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
