Hasonló a kovászhoz…..
Víz és liszt, két látszólag élettelen valami, melyek nagyon is telve vannak az élet lehetőségével s a vadélesztőgombák és tejsavbaktériumok, melyek ‘előkerülnek’ és munkálkodásuk nyomán létrejön a kovász. Majd ez kerül a lisztbe s indítja be ugyanazokat a folyamatokat, amiken maga is átment és lesz belőle sütésre alkalmas tészta, majd táplálásra való kenyérféle. Az emberi adottságok megvannak, testi-lelki-szellemiek, kapcsolati háló, gazdasági, családi, vallási közösségek léte, ‘csak’ az isteni indítás, az atyai szeretet-erő munkálkodása kell beindítsa a folyamatokat s hétköznapokat átjárja, átalakítja a Teremtő jelenléte. Belülről, természetesen, szervesen, az adottságokat használva, de minőségileg valami újat teremtve működik az atyai jelenlét az emberi életben, Jézus példázata szerint. Részévé válva, feloldódva, azonban lényegét, értelmét, célját mégsem feladva formál, változtat, alakít Isten a maga ‘képére és hasonlatosságára’, közösségként minket. Kevés is elegendő, hogy megtörténjék, amiért a Fiú küldetett; kevés az egész ’embermassza’ mennyiségét tekintve, minőségét tekintve s az áldozat súlyát, pont elegendő. Hajlandók vagyunk-e az isteni rendezettségbe ‘beleállni’ s ezáltal az átformálásnak egyszerre passzív és aktív részesévé lenni, annak megmaradni?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
