…vannak utolsók, akik elsők lesznek és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
Talán, még a nem hívők körében is, az egyik legismertebb jézusi mondás, az elsőkről meg az utolsókról. Az emberek szemében első lehet, aki valamiért híres, hírneves: médiasztár, sportoló, gazdag, feltaláló, blogger vagy vlogger, színész, író, zenész, politikus….Vannak akik tehetségük, szorgalmuk, kitartásuk, közösségért tett szolgálataikért, mások szerencséjük vagy örökségük révén kerülnek az emberi közösségek ‘élére’. Emberi szempont, mérték, érték alapján gondoljuk, ítéljük, minősítjük őket, minket, magunkat s nem volt ez másképp Jézus korában sem. Az Atyával való kapcsolat minőségét is a maguk értékítélete szerint osztályozták, ki az aki látszólag, látványosan vallásos s ki, aki kevésbé vagy egyáltalán nem, ők a pogányok, a nem zsidók. Emberi mértéket állítani az atyai jelenlétnek, ezt Jézus szerint az utolsók teszik, akik lehet, hogy az akkori emberi ítélet szerint elsők voltak, példák, minták. Miképp gondoljuk, képzeljük el Isten jelenlétét életünkben? Nyilvánvaló, hogy csak a saját élethelyzetünk, karakterünk, élettapasztalataink alapján lehetnek elképzeléseink, gondolataink, vágyaink, kéréseink. Akik a négy égtáj felől érkeznek és az ünnepi asztalhoz telepednek az Isten országában, nyitottak. Nincsenek elvárásaik, előfeltevéseik, korlátozó szokásaik, ‘csak’ egyszerűen örvendezni akarnak az Atya jelenlétében, terített asztalának, a vele való együttlét nagyszerűségének. Imádkozzunk, hogy szívünk, lelkünk, gondolataink, életünk nyitott legyen az Atya, Jézusban, a Lélek általi új és új jelenlétének, teremtő, megváltó és megszentelő munkálkodására.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
