…de harmadnap bevégzem küldetésemet.
Démonok kiűzése, betegek gyógyítása még nem a jézusi küldetés beteljesítése, az majd a kínos kereszthalál, a sírban létel, a poklokra való alászállás után, harmadnapon, a feltámadással válik teljessé. Jézus ‘csatákat nyer’, de a ‘háború’ végérvényes kimenetele, majd az üres sírkamrával válik nyilvánvalóvá. Az elmúlt kétezer esztendőben, az istentelenség, az istenellenesség nyerhetett csatákat ugyan, de ezek már csak utóvédharcok, még akkor is, ha az egyének, közösségek vagy akár az egész emberiség életére nézve súlyos következménnyel járnak/tak. Jézus nem fél a világi hatalmat képviselő, negyedes fejedelem Heródes gyilkos szándékától, egyrészt mert az atyai hatalom, mely betölti felette áll minden emberi hatalomnak, másrészt pedig, tudván-tudja, keresztáldozat elszenvedője, elhordozója lesz. ‘Mondjátok meg annak a rókának…’ kemény kijelentés, melyben nem a konfrontáció, a tekintély elutasítása vagy akár a jogos erkölcsi értékítélet (Heródes és Heródiás együttélése) a hangsúlyos, hanem a krisztusi szabadság, ami küldetése minden áron való beteljesítését irányul. A hétköznapi megélhetésen, szeretteinkről való gondoskodáson, a kényelmünk biztosításán túl van-e, megjelenik-e küldetésünk, hivatásunk; valami, ami túlmutat a földieken, az emberin, a mulandón és kapcsolódik az istenihez, megjelenítve azt? Kérjük, várjuk, keressük s ha megvan munkáljuk, gyakoroljuk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
