…azok figyelték őt.
Egy szerencsétlen ember, akit – az akkori felfogás szerint – Isten büntetése súlyt, valamilyen bűne miatt s akinek teste feltelt vízzel, kerül Jézus elé. Szombat, az Úr napja, a nyugodalom napja amikor senki, semmilyen tevékenységet nem folytathat. Még az étkezés is csak a szolgák, rabszolgák, pogányok, gójok közreműködésével jöhet létre. Figyelik Jézust, még az sem kizárt, hogy a vízkóros nem véletlenül került oda, ‘csalinak’ hívták, küldték. Kiszámítható Jézus ‘működése’; az istentisztelet az emberszeretetben is megnyilvánulhat. Hogyan, miben és miképp tud összekapcsolódni életünkben, családban, munkahelyen, gyülekezetben, az egyetemen az isteni az emberivel? Feladatot, munkafolyamatot végezni úgy, hogy legyen távlata, végső soron mutasson túl önmagán s nem csak egy részleg, egység, egy egyetem működését biztosítsa, ne csupán a munkatársak, a főnök és a saját magunk megelégedésére szolgáljon, hanem, ha áttételesen is, de a nagy egész, az isteni harmónia része is legyen. Az isteni törvények nem öncélúak, hanem együtt és egyszerre szolgálják az Atya dicsőségét, az ember javát és természet működését. Ennek része életünk, tevékenységünk, emberi kapcsolataink, munkahelyi jelenlétünk, pihenésünk, de még, ellentmondásos módon, a betegségek, nehézségek, próbatételek is. Adjunk hálát, ha megélhetjük, megtapasztalhatjuk ezt s imádkozzunk, hogy ez jellemezze életünk, családunk, gyülekezetünk, munkahelyünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
