…boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk.
Boldogság, ami nem cél, nem megvalósítható, megvásárolható, hanem állapot, ahogy a nyolc jézusi boldog mondás tulajdonítja azt, az egy-egy állapotban lévőkre. A viszonosság e rövid részlet másik kulcsfogalma, ami a természetes emberi közösségek, nagycsaládok, emberi kapcsolatok fontos alkotó eleme. Adok, mert adni tudok s ha én leszek valamilyen helyzetben, értelemben rászoruló, akkor majd nekem adnak. Nem azért adok, mert számítok arra, azzal, hogy viszonzás lesz, hanem mert ez természetes, magától értetődő. Jézus valami másról beszél, bár a fentieket nem utasítja, ítéli, veti el. Kaptam, kapok az Atyától életet s ezért adom tovább, kaptam gondoskodást, szeretetet, oltalmat, bátorítást, barátságot, tanítást, türelmet, figyelmeztetést és figyelmet, Tőle közvetlenül és embertársaimon keresztül is, áttételesen. Gazdagon megajándékozott az Úr, eddig is és ezért úgy adhatok embertársaimnak, hogy sem viszonzást, sem elismerést, sem jutalmat nem várok érte, akár még azt sem, hogy észrevegyék, mit tettem. Talán ez a legnehezebb, de minél inkább tudatában vagyok s hálaimáimban megemlékezem mindarról, amit eddig életem során kaptam, annál inkább tudok, önmagamtól, az elismerés, jutalom, dicséret vágyától szabadon adni, ajándékozni, adakozni. Asztalközösséget vállalni azokkal, meghívni olyanokat egy közös étkezésre, akik biztos, hogy soha nem tudnak visszahívni, isteni gesztus. Amellett, hogy jó látni, átélni mások örömét, részesedhetünk az isteni nagylelkűség nagyszerűségében. Mikor, hol és hogyan tudnánk valami hasonlót cselekedni?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
