Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.
Számolni a realitással; mit enged meg s mit nem a pénzügyi helyzet, toronyépítés, háború indítása vagy az építkezés hanyagolása és inkább a békefeltételek tudakozása. Egy kényszerből felvállalt templomépítés elején idézte, egy akkori egyházi vezető, a toronyépítés jézusi példáját. A gyülekezeti központ elkészült, az illető is támogatta (anyagilag is), a közösség pedig, virágzik. Ott és akkor nem a realitással kellett számolni, hanem (vakon)bízni, hogy a terv Istentől (is) van s ezért megvalósul. A pénzügyi állapot reális felmérése és a minden vagyonról való lemondás milyen összefüggésben vannak, lehetnek egymással? A tények kényszerítő ereje indíthat a belátásra: önmagam erejéből nem válhatok istenivé, hiába építhetek felhőkarcolót, rakétát, űrrepülőt, marsjárót és űrteleszkópot. Beláthatom; bármily rafinált, összetett és hatékony eszközt is tudok kitalálni, építeni, gyártani a befolyásolásra, irányításra, kihasználásra, ölésre sőt az élet létrehozására, hatalmam sosem lesz isteni. A realitás az, hogy a realitás nem a valóság s nem is lehet az, az Atya-mentes, pusztán anyagi lét, nem lét, csak vegetálás. Ha felmérjük helyzetünket akkor, Jézus szerint, arra kell jussunk, hogy amink van az kevés és a kevés az semmi, a valamihez, az isteni szeretet irántunk való megnyilvánulásához képest. Feladni, elengedni, lemondani arról, amire nem lehet létezést alapozni, mert így tudjuk meg(vissza)kapni a valódit, így lehetünk tanítványok és ez az élet sava-borsa, ami élvezhetővé és értelmezhetővé teszi a magunk és mások életét.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
