…akiknek nincs szüksége megtérésre.
Valakiben megfogan, megszületik, megérik a vágy a változásra, az eddigi életformából való visszatérésre, az Atya, önmaga, mások, az élet eredeti módon való szemlélésére, értelmezésére, a megtérésre. Találkozni akarnak Jézussal, mert belőle nem az ítélkezés, a lenézés, elutasítás, hanem az isteni szeretet árad, ami sem nem az előbbiek, de nem is eddigi életük helyeslése, amit – ha őszinték – maguk sem tennének. Szeretetteljes szembesítés azzal amik, akik s együtt és egyszerre, annak felmutatása, kik lehetnek, kik ők az Atya teremtő tervében. Célt tévesztett életek, a perifériát központba helyezők, önmagukra maradt, magukba zárt életek. Lehet legbelül, de érzik, talán tudják, esetleg ki is mondják s ha nem, környezetük szembesíti őket mindezzel, kimondva, kimondatlanul. A vallásos mozgalmárok és a hivatásos írásismerők kimondják: mi és ők. Mi az igazak, a törvénytisztelők-és betartók, a választott nép méltó tagjai, Ábrahám gyermekei, istenkereső vagyunk. S vannak ők, a nyilvánvalóan, egyértelműen elbukott, istentelen, bűnösök. Jézus szemében egy közösség tagjai vagyunk, az Atya gyermekei, akikért Ő küldetett. Vannak akik, különféle okkal, hosszabb-rövidebb időre, kivonták magukat ebből a közösségből, de Jézusban s általa helyreállhat a teremtésbeli rend, ami az egyén és a közösség számára is az életteljesség megélését jelenti. Asztalközösséget vállal velük, együtt eszi és iszik a bűnösökkel s ezáltal teremti meg a megtérés lehetőségét a számukra; van aki elfogadja őket, nem tetteiket, gondolkodás-és életmódjukat, hanem őket magukat, ember voltukban, teremtettségükben. A mi-ben, ők is benne vannak s mindannyiunknak adatik a megtérés lehetősége Jézusban, a Lélek által. Élhetünk vele!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
