Örüljetek velem….
Egy napidíjnak megfelelő összegű az elgurult pénz, mely nem egyszerűen fizetőeszköz, hanem – az írásmagyarázók szerint – az esküvőre kapott fejékből egy pénzdarab. Egy örömteli esemény emléke, hozomány, egy asszony ‘értéke’, éke, dísze. A tízből, ha hiányzik egy, akkor sem maga a tárgy, sem az emlék, sem annak az asszonyra átvitt értéke nem teljes, ha nem is semmis, de értékvesztett. Az Ószövetségben Isten, a prófétákon keresztül, önmagát, mint a nép vőlegényét mutatja, aki mindent megtesz, hogy választottja az övé legyen, de a hűtlenkedő ara, folyamatosan mások után jár. Jézus példázata erre az ószövetségi képre s a drachma elvesztése, a népre vonatkoztatva az idegen istenekhez való eltévelyedésre, az asszony esetében pedig az elveszített tisztességre utal. A mennyei Atya éppoly odaadással, kitartóan és ‘lázasan’ keresi a tőle eltávolodott, Vele szembeszegülő embert, ahogy a példázatbeli nő a fejdísze egy darabját. A többi kilenc megvan, de a teljességhez az az egy kell, a hiánya növeli értékét s megtalálása a felette való örömöt, melyet meg kell osztani a barátnőkkel és szomszédasszonyokkal. Megértjük-e, felfogjuk-e mekkora csoda az, hogy ilyen fontosak vagyunk személy szerint, az Atyának, aki még ‘keresni’ sem szégyell, csakhogy a helyünkre kerülhessünk. Ott van a helyünk az üdvözülők között, akik az atyai szeretet részesei, teremtésének díszei, örömének megjelenítői vagyunk. Így tekintsünk magunkra, embertársainkra, munkatársainkra, családtagjainkra.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
