…akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták Őt.
Kinevetik, kigúnyolják Jézust, akik magukat Isten előtt igaznak, törvénytisztelőnek, követésre méltónak tartják, mert kinyilatkoztatja, hogy nem lehet egyszerre a pénzt és a mennyei Atyát imádni. Egy, többnyire fémtárgy, mely munkát, állatot, dolgokat, árukat, embert helyettesít, nem kerülhet a Teremtővel egy szintre, nem léphet az Ő helyére. Pontosabban ez gyakran megtörténik, de a kettő, együtt és egyszerre nem lehet ugyanolyan fontos, nem játszhat ugyanolyan szerepet az ember életében. Az Atya ‘helyét’ be lehet tömni pénzeszsákkal, de kitölteni azt nem lehet, sőt ezzel még az isteni szabadítás munkáját, lehetőségét is nehezíti, akadályozhatja az ember. Az evangélium, jó hír, örömhír, hogy az Atya, a mindenkori embert gyermekének tekinti, Jézusért, a Lélek által s a magával való szeretetközösségre teremtette, hívja. A pénz birtoklásának tudatában az ember hatalmi helyzetbe kerül és ezt még Istennel szemben is gyakorolni akarja, erőszakkal akar részesedni az istengyermekség ajándékában, ez azonban nem lehetséges. Pénzhatalmi helyzetben az isteni törvény felett állónak is tekintheti magát ember s megtörténhet, ahogy a jómódú zsidó vallásosoknál, ha megunták, ‘öregecskedő’ vagy nem elég szolgálatkész feleségüket, akkor válólevéllel elbocsáthatták s helyette másikat vehettek, a szó átvitt és való értelmében is. Istengyermekségünk ajándék, nem helyettesíthetők és nem cserélhető ki/le pénzre, ha méltó helyre kerül, életünk közepébe, akkor a krisztusi szabadság részesei lehetünk…..
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
