Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék….
Botrány, botránkozás, megbotránkozás; benne van az elbotlás, az ember útjában keresztben fekvő bot, amiben megbotlik és elesik. A mennyei Atyával való kapcsolat nem csak személyes tapasztaláson alapszik, hanem mások példáján is eljuthatunk, megerősödhetünk a hitben. Éppígy a hitéletünkben a rossz példák is hatnak, hathatnak ránk, csalódás, kiábrándulás, botránkozás visszavethetik hitéletünk. Egy-egy hiteltelen vagy hitelét vesztett keresztyén ember megkérdőjelezheti az Atyával való szeretetközösség erejét, hatékonyságát. Számunkra, egyrészt azt jelenti, hogy az emberi tanúságtételek mellett nagyobb súlya legyen a személyes hitéleti tapasztalatoknak, így védettebbek lehetünk az emberi bűnök miatti csalódásoktól. Másrészt, a saját felelősségünk súlya és komolysága is megjelenik, mert életünk botránkoztató volta kihathat mások hitére is. Ha kicsiny gyermekek őszinte, ráhagyatkozó és odaadó hitét rendítjük meg, vonjuk kétségbe, kérdőjelezzük meg, Jézus szerint jobb, ha malomkővel a nyakunkban a tenger vetnek minket, mintha ennek következményeivel kellene szembesülni. Utolsó remény, hogy Jézusért, a Lélek által bűnbocsánatot nyerhetünk, másrészt; a botránkozást az illető javára is tudja fordítani. ‘Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!’
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
