….hited megtartott téged.
A betegségben, szenvedésben, lelki-testi nyomorban, ahogy a halálban is, mindenki egyenlő. Csak a kitaszítottság, kiszolgáltatottság, a fájdalom és kilátástalanság számít, nem az, hogy ki honnét származik, hova tartozik, még akkor is ha, manapság, a kórházi ellátásban óriási különbségek vannak. Ott és akkor mindenki egy volt, zsidó és idegen, akik a településektől meghatározott távolságon kívül, útszéleken koldulhattak s ha valaki közeledett feléjük, kiáltozással, ruháikra varrt csengőkkel kellett figyelmeztetni: leprások vagyunk! Jézusban felismerik az isteni küldöttet s reménységükben nem csalatkoznak, a papokhoz menet, akik megállapíthatták, hogy egészségesek s visszatérhetnek övéikhez, meggyógyultak. Az öröm elfeledtette velük kinek, minek köszönhetik egészségüket. Az egy idegen, a nem tiszta vallású és fajú samáriai nem feledte. Gyógyulás Jézusnál, rajta keresztül lehetséges, a lelki-testi-kapcsolati nyomorúságainkból. Ez azonban, önmagában még nem minden, a hit akkor válik megtartó erővé, ha az Atyát dicsőítjük, ha Neki adunk hálát ezért. Így legyen!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
