…az Istent nem félem, az embereket nem becsülöm.
Ilyen önvallomás vajon mikor esik meg, a jézusi példázaton kívül? Büszke ateista, megátalkodott egoista, cinikus, senkit és semmit sem tisztelő egyén, pszichopata elmebeteg embert gondol, mond ilyet, ehhez hasonlót. Bíróként pedig egyenesen felháborító, ha semmilyen értéket, értékrendet nem követ, fogad el, miközben pedig valamilyen mérték, érték szerint kellene igazságot szolgáltatni. Volt idő, amikor elhangzott egy illetékes döntéshozó szájából, hogy nem igazságot szolgáltatunk, hanem jogot. Egy ilyen ember életében is eljön a pillanat, amikor rákényszerül, hogy az általa el nem ismert értékek mentén, de nem azok alapján, mégis igazságot kell szolgáltasson, a személyes biztonságát féltve. Azonban ez is példázat, mely a mindenkori hallgatóság egzisztenciális érintettségét célozza meg, mégpedig az isteni igazságosságot, igazságszolgáltatást: az Atya igazságot szolgáltat, a maga mértéke, a maga értéke, a maga terve szerint, ha a mi kéréseink egybeesnek az övével. A kérdés a végén, a végső kérdés: mikor az Ember Fia eljön talál-e hitet a Földön? Lehet keresni az igazságot, az általánost és a sajátot, az igazságszolgáltatást, lehet az Atyát delegálni, kérni, hogy ügyünkben intézkedjen, de vajon talál-e hitet a Földön, bennünk, körülöttünk?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
