Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak…..
A nyájas olvasók között nincs egyetlen egy se, aki farizeusi elbizakodottsággal, a körüle lévőket semmibe venné s a Jézus korabeli értelemben vámszedő sincs közöttünk, így aztán ezt a példázatot hűvös távolságtartással, némi idegenkedéssel olvassuk. Pedig minket is meg akar szólítani, az életteljességre vezetni, hiábavalóságoktól megszabadítani. A jézusi példázatban a farizeus nem csak lenézi a vámszedőt – aki együttműködik az istentelen, pogány, elnyomó hatalommal s jogtalanul megkárosítja honfitársait – hanem, az Atya előtt kérkedik a maga igaz voltával. Elismerést vár az Atyától valami olyanért, ami természetes és magától értetődő s ehhez a másik embert eszköznek használja, saját dicsősége kiemelésére. A vámszedő viszont tisztában van a maga helyzetével és az Atya irgalmáért könyörög. Ha egyik sem jellemző ránk; sem a hitbeli elbizakodottság sem pedig az Atyától való távolság, akkor ‘marad’ a hálaadás, a közbenjáró ima, a dicsőítés. Ez a hétköznapi ember hitbeli eszköztára, élhetünk vele.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
