Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Szinte elképzelhetetlen, hogy voltak korok, idők, mikor az emberek legfőbb kérdése az volt, üdvözülök-e vagy sem? Meg tudok-e maradni az életteljességben, megtartanak-e ebben az állapotban a cselekedeteim, életvezetésem vagy sem? Megszabadulok-e mindattól a kötöttségtől, ami elválaszt az Atyától vagy maradok a Tőle való távolságban? A nemiség, a szülőkkel, gyermekekkel való kapcsolat, a gyilkos indulatok, a harag, a becsapás és megcsalás, az anyagi jólét mind olyan létmódok, melyek elzárhatnak minket az atyai szeretet-erő áramlásától. Az ószövetségi törvények segítségek az Atya mellett való megmaradásban, azonban sajnos, ezek az eszközök is könnyen válhatnak céllá. A gazdag ifjú ráadásként akarta örökölni az üdvösséget, az Atyával való harmóniában lételt, de vagyona megakadályozta abban, hogy ajándékként fogadja el az isteni szeretetet. S azt sem tudta felfogni, hogy ez nem ráadás, hanem a minden. Isten és mindaz, amit Ő kínál nekünk, Önmagát a Fiúban, a Lélek által, nem bónusz, hanem létalap. Nem ki-és felcserélhető mindazzal, amit ráadásként teszünk, szerzünk, kapunk, amiért megküzdünk, harcolunk. Hiába minden jó cselekedet, ha nem az isteni kegyelmen és szereteten alapul életünk, és hiába minden szellemi, anyagi, kapcsolati teljesítmény is. Amire az ember képtelen, az az Istennek lehetséges, ez adhat, adjon reménységet!
Szenpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
