Bűnös embernél szállt meg.
Köz, szógyökünkből sok szó, kifejezés ered; közöm van valakihez. Jézus Zákeushoz való viszonyulása miatt morgolódók azt gondolják és gyakorolják, hogy nincs köz-ük a fővámszedőhöz. Ő megállapodott a rómaiakkal, az egy évre a császári kincstárba fizetendő adóról, aztán az összes jerikói vámszedő helyet bérbeadta. Munka nélkül sok pénzt keresett, mások dolgoztak helyette, mások verítéke gyümölcsén gazdagodott. Cserébe magáénak tudhatta a jerikóiak megvetését, a megvámoltak haragját, keserűségét és a mindenféle közösségekből való kitaszítottságot. Jézus iránti érdeklődése szánalmas és nevetséges lehetett a környezete számára: a nagy hatalmú kis emberke, felmászik egy fára, mégis elegendő, hogy a názáreti megszálljon nála. Vagy mégsem; Jézust valószínűleg nem csupán az érdeklődés ragadhatta meg, hanem a szerencsétlen ember, aki magányosságát vagyonával próbálta elfedni. Jézus azt gyakorolja, hogy köze van Zákeushoz és ez a közeledés, közösség gyakorlása ad alapot a változásra. Gondoljuk végig, van-e olyan a környezetünkben, akivel nem vállalunk, megszakítottuk vagy szüneteltetjük a közösséget? Ha igen, hogy károsít, szegényít mindkettőnket, többünket ez? Tudunk-e jézusi, gyógyító közösséget ajánlani ebben a helyzetben?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
