…a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent…
Szabad-e örülni, az életnek, a teremtettségnek, saját magunknak, mint Isten gyermekeinek s a Tőle, az életben kapott lehetőségek tárházának; egy huszonéves lelkészgyerek kérdezte nemrég. A tanítványok örvendeztek és ennek jelét is adták, hangosan kiabálnak, énekelnek, még az is lehet, hogy táncoltak. A hatást a jézusi tanítások, tettek, csodák váltották ki egyrészt, másrészt: egy új korszak eljövetelének ígérete, melyre ószövetségi próféciák utaltak, harmadrészt: az idegen megszállás alól való megszabadulás reménye. Jeruzsálembe az egyiptomi szabadítást emlékünnepére vonult Jézus a tanítványaival. Egyéni élettörténetek, egy nemzet szabadságvágya, egy új korszak várása, melyben isteni békesség és dicsőség van. Mi tud minket megörvendeztetni az Atya, Jézusban a Lélek általi munkálkodásából? Megpróbáljuk-e az élet, itt megjelenő három dimenziójában – teremtett világ, nemzet, egyéni lét – észrevenni mi az isteni, a emberi és az ördögi mellett, pontosabban: előtt, felett? A szamár a pásztorok állata s Jézus, mint jó pásztor egyben tartani, megfelelő helyre, az Atya uralma alá akarja juttatni az övéit. Akarunk-e azok körébe tartozni, akiket Ő vezet, akiket az önmaguktól és környezetünktől való, isteni szabadításra kíván eljuttatni s ha igen, szeretnénk-e ennek örülni?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
