…ti pedig rablók barlangjává tettétek.
Többféle áldozati módot találunk az Ószövetségben, melyek lehettek állat (bika, tulok, birka, galamb), étel (gabonamagvak, kenyérfélék), ital, illat áldozatok s ezek keverékei. A messziről jött hívőknek nagy könnyebbség volt, hogy az állatokat, de akár a gabonát sem kellett magukkal cipelni, hanem az áldozat bemutatás helyszínén, a templom, ún. pogányok udvarán megvásárolhatták. Mivel pogány pénzekkel az Istennek szánt áldozatot nem szabadott kifizetni, így pénzváltók is voltak ott, akik templomi pénzre váltották, a világ minden tájáról származó fizetőeszközöket. Minden azért és úgy volt rendezve, hogy Isten dicsőségét és a tisztasági törvényt betartsák s közben az árusok és pénzváltók is jól jártak, csak azok a pogányok, akik közeledni próbáltak Izráel Istenéhez, találták magukat egy zsibvásár közepén. Hogyan válik egy, az isteni rendnek megfelelni akaró szándékból, intézményből akadály, mely megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi az Atyához való közeledést? Pál az írja: ‘a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma..’ (I Kor 3;16) Vajon, életünk, életvezetésünk, szavaink, cselekedeteink, magatartásunk mennyire segíti vagy nehezíti a körülöttünk lévőknek, hogy magukra, az Atya gyermekeiként tekintsenek? Minél inkább az imádság ‘háza’ vagyunk, annál inkább töltjük be keresztyéni küldetésünk.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
