Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
Miért kell feltenni egy kérdést, amire tudjuk a választ? Azért, hogy mi dönthessük el milyen választ fogadunk el. Mi kérdezzük az Atyát, Jézust, a Lelket s ha jön válasz, majd ítélünk; megfelelő-e vagy nem. Ilyenkor fordítva ülünk a lovon, a kérdezés joga, lehetősége, alapja az Atyánál van, nem nálunk. Ő kérdezi, hogy a teremtés rendje szerint élünk-e, betöltjük-e hivatásunkat, küldetésünket, próbálunk-e Vele összhangban élni? Mi is kérdezhetünk, de nem kötelezhetjük válaszadásra, főleg nem arra, hogy szolgáltasson bizonyítékot, bizonyítsa be; jelen van életünkben, ha engedjük. A vallásos vezetők és az írásmagyarázók erre akarják rákényszeríteni Jézust. Visszakérdezésében Keresztelő Jánosra utal a názáreti s a lehetséges két válasz Rá is vonatkozik. A kérdésfeltevők önmagukat ítélik el/meg, igyekezetük eleve kudarcos, mert nem az Atya küldöttének hatalma a kérdés, hanem, hogy ők, miként viszonyulnak Hozzá. Nehéz, számunkra érthetetlen, megmagyarázhatatlan, nehezen elviselhető, fájdalmas élethelyzetekben jó lenne először azt a kérdést feltenni: most miként viszonyulok az Atyához, a Fiúhoz, a Lélekhez? S csak azután jöhet, a miért?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
