…a szőlőt pedig másoknak adja.
Kié Isten szőlőskertje? Nyilván az Övé, de azért a mindenkori ember újra és újra megpróbálja a magénak tudni a végtelen isteni erőt, szeretetet. Erre nézve alakultak már kétes hírű vallások, mozgalmak, gazdasági társulások és tanítók, guruk kínálják a módszert, ahogy mindez hasznosítható. A bérlő azonban soha nem tulajdonos, még ha úgy is tekint arra, ami nem az övé, de használhatja, művelheti és kamatoztathatja. A birtokon belül lét nem jogosít fel arra, hogy tulajdonosnak gondolja, képzelje, vallja magát az ember. Az Atya gyermekének lenni ‘haszonnal’ jár, akár még anyagiakkal is s ha sikeresek vagyunk a pénzügyi világban, az még nem feltétlenül igazolja, hogy Isten szőlőskertjének gyümölcsei által lettünk azzá. A jézusi példázat Izráelről szól, amely választott népként mintegy kitúrta az Atyát, a saját birtokából, az áldás, a kegyelem,az irgalom territóriumából s ennek értelmét a főpapok és írástudók magukra is vették. Ami ránk nézve üzenet lehet az az, hogy az isteni jótétemények haszonélvezői vagyunk nem birtokosai s ami ránkbizatott azt meg kell tenni, nem a magunk dicsősége, érdeme, ha valamit sikerül tenni, hanem az Atyáé s mindebből másoknak is kell juttatni.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
