Lk 20; 20-26

Kinek a képe és felirata van rajta?

Megint egy csapda, egy próbálkozás, hogy Jézust lehetetlen helyzetbe hozzák s megvádolhassák; most éppen az adózás megtagadására buzdítással vagy a rómaiakkal való együttműködéssel. A feltett kérdés: szabad-e adót fizetni a császárnak, a maga módján zseniálisan megfogalmazott és a hétköznapi ember számára, szinte megválaszolhatatlan. Különbségtétel, az egyik fontos lehetősége az Atya gyermekeinek, megkülönböztetni mi az isteni és mi az emberi s ezt gyakorolja Jézus. Visszaadni az embernek, aki ugyan isteninek hívatja magát, de csak egy elmebeteg diktátor, ami az övé. Ő verette a pénzt, az ő képmása van rajta s ő határozza meg végső soron mi történik a befizetett adóval. S megadni Istennek, ami az Övé; imádatot, dicsőítést, hálaadást és a kettő nem cserélhető fel, nem azonosítható egymással! Egymásra vonatkoztatás a másik lehetősége az Atya gyermekeinek, ez pedig itt abban áll, hogy a hangsúly – nem úgy , mint a magyarban – a mondat második felén van. Megadni több, súlyosabb, fontosabb, mint visszaadni. Imádkozzunk, hogy Jézus mai követőiként tudjuk gyakorolni a különbségtételt és az egymásra vonatkoztatást, ott és úgy, ahogy az az Atya dicsőségét és az emberek javát szolgálja.

Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat

Loading


Közzétéve:

Szerkesztő:

Címkék: