…nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
A jeruzsálemi templom, ahol összeért a Föld az éggel. Az elsőt a babilóniaiak, a másodikat a rómaik rombolták le s erre utal a jézusi prófécia. Azóta nincs temploma a zsidóságnak, ahol a bűnbocsánati áldozatot be lehetne mutatni. A zsinagógák, imaházak. Amíg állt, a templom volt a vallási, politikai és katonai ellenállás, a zsidó hit jelképe. Hitünk szerint, Jézusban jelent meg úgy az Atya, hogy teljes valóságában, a mennyei és a földi összekapcsolódott benne. Az Ő lelki-testi léte jeleníti meg a templomot. Benne, általa, áldozatában, feltámadásában részesülhet a mindenkori ember, az isteni szeretetben, kegyelemben, üdvösségben. Az Ő ideje óta, tulajdonképpen, nincs szükség templomra sem, de mégis, nekünk embereknek segítség, ha vannak szent terek, alkalmak, szimbolikus cselekedetek, mert ezek megkönnyítik az isteni jelenlét át-és megélését. Saját testéről mondja, hogy „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (Jn 2;19), Ő lett a mi jeruzsálemi templomunk. Kétszeresen is van lehetőségünk az Atya imádására, tiszteletére, dicsőítésére, Jézusban és a kőből épített templomainkban. Élhetünk mindkét lehetőséggel.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
