…de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
Az isteni terv részesének lenni, még nem jelenti, hogy a közösségeknek, egyéneknek ne lenne felelőssége, szabadsága valamit megtenni vagy éppen a cselekvéstől tartózkodni. Az Emberfia az elrendelés szerint megy végig az úton, a keresztúton, Júdás azonban nem determinált az árulásra. Alkalmas volt rá, hiszen belément a Sátán (Lk 22;3), amihez nyitottság kellett, de nélküle is megtörténhetett volna a keresztáldozat. A mindenkori ember szabadsága nem abszolút, mint az Atyáé, de önmagához mérten teljes mértékű. A nehézséget leginkább a felelősségvállalás jelenti, hogy döntéseink következményeit felvállaljuk, elhordozzuk, azok súlyával, terhével szembesüljünk. Önmagunkra nézve sem könnyű mindez, de ha másokat is érint tetteink, szavaink, cselekedeteink, mulasztásaink következménye, azt súlyosabb elhordozni. Júdás kimondja az ítéletet önmaga felett és véget vet az életének, látva mi történik Jézussal, azonban kérhetett és kaphatott volna bűnbocsánatot…Tehetünk azért, hogy ne az istentelenség jellemezze egy-egy gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, életszakaszunk, de ha mégis, nyerhetünk bűnbocsánatot!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
