…ki a legnagyobb közöttük?
Nincs olyan kisebb-nagyobb közösség, csoport, család, melynek ne lenne egy vagy több vezetője, aki mindig vagy az esetek döntő többségében, esetleg a dolgok, ügyek egy jól körülhatárol részében, de dönt. Vezetőre, irányítóra, „uralkodóra”, csapatkapitányra, mindenütt és mindig szükség van. Legfeljebb a vezetés, irányítás, nem minden pillanatban, esetben közvetlen, de jó, ha mindenki, pld. egy munkahelyen tudja, mi a szerepe, feladata, mit várnak tőle. Őseink, a megosztott, többes vezetést gyakorolták; szakrális, katonai és bírói (kende, gyula és horka) s nem öröklés, hanem ki-és megválasztás útján kerültek helyükre. Jézus tanítványai, röviddel a Mester halála előtt, mintegy az örökségért folytatott versengés részeként, azon viszálykodtak, hogy ki a nagyobb, jobb közülük. A hatalom gyakorlásának, az adott pozíció betöltésének legfontosabb szempontja, nem az önkényeskedés hanem, hogy minél több embertársunk javát szolgáljuk, a nekünk adatott lehetőségekkel. A szolgálás és kiszolgálás is válhat, egy rafinált módon való hatalomgyakorlássá, de Jézus nem ezt az utat mutatja és kínálja mindenkori tanítványainak. Ő az isteni szeretet-erőt adja tovább cselekedetekben, szavakban, gesztusokban, mely gyógyít, egész-ségre juttat, helyre állít, célt, értelmet, tartalmat ad az életünknek. Ez a mai tanítványok lehetősége is.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
