…meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak…
A zsoltáros szerint, mélységben és a halál árnyékának völgyében járunk, életünk során (23. Zsolt.). Manapság ezt sokféle élménnyel, eszközzel, gondolattal, életmóddal próbáljuk személyesen s akiknek ehhez anyagi érdeke fűződik, azok mindenféle módon velünk elfeledtetni. Így aztán, a betlehemi csillag fénye nem ér el hozzánk a sok talmi csillogásban. Az isteni világosság mutatja meg, kik és mik vagyunk, mi az értelme és a célja az emberi életnek, mely nem csak „bulika”, de nem is csak fájdalom, szenvedés, kínlódás. Az önmagán túlmutató élet, mely több, mint a hétköznapi tevékenységek összessége, az ünnepnapok emelkedettsége, a mennyei Atyától ered és Hozzá tér vissza. Ha nincs tágabb összefüggésrendszer, akkor „marad mi volt, a puszta lég” (Erkel; Bánk bán). Nem mi vagyunk a fény s létrehozhatunk, ahogy azt a civilizáció tette is, mesterséges fényt, de az nem az életteljesség fénye, nem értelmet, célt adó. Az isteni szeretet fénye, mely meleg s nem hideg fény, életet ad, fakaszt, erősít meg, gyógyít. Ebben érdemes járni.
Szentpály-Juhász Imre, szupervízor, KRE Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
