Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
Árulás után tagadás, de legalább Péter Jézus után ment a főpap házához, akkor is, ha félelmében letagadta, hogy ismeri a Mestert. Ez nem lehetett könnyű, mert a galileai tájszólása rögtön elárulta, ahogy egy palócot, szegedit vagy székelyt is rögtön felismerni. Félelem és hűség együtt és egyszerre s hol az egyik kerekedik fölül, hol a másik. A dermesztő palesztinai éjszakában Péter kénytelen a tűzhöz húzódni, ahol láthatóvá válik és elkerülhetetlenné a szembesítés. A háromszori letagadás még nem a vég, s a jánosi evangéliumban Jézus háromszor kérdezi Pétert, hogy szereti-e Őt, mintegy helyretéve megtagadását. Egy szomszédos nagyvárosban kopt keresztyénekre vadásznak, akik a csuklójukra tetováltatják a keresztet, ha akarnák, sem tudnák letagadni Jézushoz tartozásukat. Minket nem fenyeget ilyen veszély, legfeljebb csodálkozás, gúny, legrosszabb esetben nevetség tárgya lehetünk hitünk miatt. Mégis, nehéz, kényes helyzetekben tudjuk-e, merjük-e vállalni istengyermekségünket? A Lélek adjon erőt és bátorságot ehhez!
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
