Lk 23; 1-5

Te vagy a zsidók királya?

Elgondolkodtató, hogy a római helytartót nem érdekli, Jézus esetleges adó megtagadásra való biztatása, viszont a lehetséges uralkodói „ambíciói” igen. Az utóbbi még akár, közvetlenül is érinthetné, de Jézus állapota s hogy a nép vezetői vádolják, az általuk gyűlölt, pogány elnyomó hatalom képviselőjénél, nem áll mögötte lázongó tömeg, leginkább pedig a názáreti válasza egyértelművé teszik, nem rendelkezi politikai, világi hatalommal. Az Emberfia ebben a helyzetben is egyértelműen vállalja, vallja küldetését, hivatását, anélkül, hogy önmagáról bármit is mondana. Kényelmetlen, kellemetlen, sarokba szorított helyzetben is nyilvánvalóvá tenni, meg-és bevallani istengyermekségünket, keresztyénségünket, felekezeti, nemzetiségi hovatartozásunkat krisztusi erény. Jézus ezt nem öncélú hősködésként, nem a hiúsága megelégítése céljából teszi, hanem Isten országa meghirdetésének részeként. Ott is, abban a helyzetben is a Teremtő jelenlétét képviseli, ami Pilátus számára az életteljesség megragadásának lehetőségét hordozza. Jó lenne úgy jele lenni munkahelyen, családban, gyülekezetben, hogy az a körülöttünk lévők számára az Atyával való találkozást segítse, támogassa, erősítse. Nagyböjtben lehetne ez egy minősített készülés Húsvét ünnepére.

Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat

Loading


Közzétéve:

Szerkesztő:

Címkék: