Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött egymással.
A helyi hatalom embere, aki nem volt független a nagy római birodalomtól, és annak fejétől, Tibériusz császártól és ezen birodalom palesztinai képviselője ellenségeskedtek egymással. Jézus pere, pontosabban az ő személye azonban kibékítette őket. Az egyik ártatlannak tartotta, a másik csodát várt tőle, de még választ sem kapott. Kettőjük között a közös pont, a názáretivel kapcsolatban a szánalom lehetett. Pilátus pozitív értelemben szánta Jézust s egyben a zsidók bosszantásának eszközének is használta, Heródes pedig szánalmasnak tarthatta, ezért próbálta meg nevetségessé tenni és egyben a nép vezetői orrá alá borsot törni, a fényes ruhába öltöztetéssel. Közben pedig a római helytartó és a negyedes fejedelem az Atya eszközei, még a sajnálattal, lesajnálással és a nevetségessé tétellel is. Hogyan, miben, mikor tudjuk az Isten országa ügyét szolgálni keresve akaratát, tudatosan s meg van-e bennünk a szándék, hogy a Lélek úgy és akkor is használhasson minket, mikor az nem tudatosul bennünk?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
