…ne engem sirassatok…
A szokásos és hagyományos ábrázolásokkal szemben, nincs ember, aki a teljes keresztfát cipelni tudná, sem súlya, sem pedig a Koponya hegy meredeksége miatt. Épp elég volt, a T alakú keresztfa vízszintes részét vinni s ez jutott Simonra. A fizikai segítségen túl, jelképes is, megvalósítja Jézus mondását: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16;24). Kivégzése felé menet, az Emberfia nem önmagával törődik, nem magát sajnálja és sajnáltatja, hanem azokkal foglalkozik, akik miatta keseregnek. Ebben a helyzetben is őket, helyzetüket, állapotukat kapcsolja össze az Atyával, Ő tudja, hogy mi vár rá, a szenvedésben és azon túl s azt is, mi következik a jeruzsálemiekre. A kereszt az ítélet jele, mely elválaszthatatlan a feltámadás csodájától. Létünk alapját tekintve Jézus elhordozta helyettünk, érettünk, miattunk, de ami ezen felül van azt nekünk kell cipelni s ha ezzel a teherrel követjük Őt, akkor a feltámadás részesei is leszünk. Simon Jézusét hordozta, Jézus a miénket s mi a magunkén túl, kiét? Az Emberfia utolsó útján is másokra gondol, vagyunk-e annyira szabadok, hogy mások gondját, terhét, baját, nyomorúságát is hordozzuk?
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
