…amelyben még senki sem feküdt soha.
Megadni a végtisztességet fontos minden kultúrában s ez igaz akkor is, ha a halottat nem eltemetik, elhamvasztják, hanem fára kötözik és az ég madarainak adják táplálékul. Arimátiai József valószínűleg a számára elkészített sírboltot adta Jézus testének és Lukács evangélista fontosnak tartotta feljegyezni, hogy ott még nem nyugodott senki sem. Tisztelet és méltóság kifejezése ez, akkor is ha nem előre kiszámított módon történt. Megadni a tiszteletet és elgyászolni, igen jelentős részei életünknek, ez jelenti egyrészt, hogy Jézusban az Atya, a Lélek által méltó helyre kerüljön, legyen az életünkben; annak középpontjában, nem a periférián, nem egyfajta ráadásként. Kiindulás, cél, értelem, tartalom az Istennel való kapcsolat, az emberi létezés számára, nem bónusz. Másrészt, hogy az előttünk járó nemzedékeknek is és azoknak, akik jelentősebb szerepet játszottak az életünkben meg kell adni a tiszteletet s ha valamilyen oknál fogva megszakad a kapcsolat, a saját érdekünkben is, szükséges elgyászolni őket. Húsvéti készülődésünk lehet, legyen (ismételt) helykészítés az Atya számára, életünkben.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
