…vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük…
Közel 12 km-t a feltámadott Jézussal menetelni és nem felismerni Őt. Micsoda lehetőség és micsoda elpuskázott alkalom s hiába beszél velük, nekik, hiába idézi a rá vonatkozó ószövetségi próféciákat, nem ismerik fel a tanítványok. A kenyér megtörése, ami nem kenyértörés. Ugyan az a kifejezés és ellentétes a jelentés. A kenyér megáldása és a megtörése nyitja meg a tanítványok szemét, értelmét, lelkét az isteni jelenlét felfogására, a szavak csak ezután nyernek értelmet. A szakrális étkezés, melyben a test és lélek táplálékot nyer, melyben Jézusban az Atya, a Lélek által önmagát adja, amit ízlelni lehet, amit fizikailag is épít, nyitja meg a teljes embert az istenire. Az Atya önmagával táplálja, építi, teszi teljessé az emberi életet. Nélküle hiányos, „feles” az életünk, vele, általa teljes értékű. Belsővé, belülről ható erővé akar válni, mert így tud minket ismét azzá formálni amivé, akivé teremtett s akik a szabad akaratunk, akaratosságunk, önimádatunk, önsajnálatunk, hiúságunk miatt nem tudunk egészen lenni. Úgy készülődni Húsvét ünnepére, hogy engedjük, kérjük, várjuk: lakozzék bennünk, tanulás az emmausiak vakságából…
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
