…el nem tántorodva az evangélium reménységétől….
Tántorogva, bizonytalanul jár a szélütött, az ittas és az imbolygó hajón haladni próbáló és mindegyiknek az egyensúlyával van gondja, nem vagy csak nehezen találja. Az evangélium, az örömhír, hogy az Atya gyermekei, a Fiú társai és a Lélek lakóhelye lehetünk s ez hozza egyensúlyba életünk. Ha túlzottan fenn hordjuk az orrunk, istenkedünk, akkor előbb-utóbb felbukunk, ha a földre szegezzük tekintetünket, állatkodunk, akkor idővel nekimegyünk valaminek. Ha csak értelmünkre hagyatkozunk jobbra, ha csak az érzelmeinkre, akkor balra dőlünk. Az örömhír reménysége: istengyermekségünk örök ajándék, ez által egyensúlyba kerülünk, maradunk. Nagyhéten, mint viharos tengeren csónakban; van le és fel, jobbra és balra, szinte elsüllyedés és megérkezés is, a biztos, szilárd pont, a megmenekülés „helye”, az Atya szeretete. Erre tekintsünk, most még koncentráltabban, Húsvétra készülve.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
