Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt….
Nem mindegy, ha nem is a leglényegesebb, hogy a kívülállók, miképp vélekednek egy egyházi közösségről, egyházi munkahelyről, hitben járó családról. Vonzó példák tudunk lenni emberségben, megértésben, segítőkészségben, adakozásban, a másokért való imádkozásban? Vagy ijesztő és rémisztő példák? Nem bűntelenségről, vétkek, hibák nélküliségről van szó, hanem a bölcsesség kereséséről, annak gyakorlásáról. Bölcs nem az akit a tények kényszerítő ereje, nem a logika, az észszerűség vezet, hanem a teljességből kiindulva próbál szólni, cselekedni vagyis nem csak a természetet, az emberit veszi számításba, hanem az istenit is. Az isteni szeretet erejét megtapasztalni, abból élni s a kívülállók felé ezt sugározni…ezt keressük, ezért adhatunk hálát, ha sikerül s ezért imádkozhatunk, hogy megélhessük.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
