Vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki.
A Szentlélek által vitetik ki Jézus a pusztába, a közel-keleti ember szemében a halál helyére, ahol nincsenek emberek s általában ivóvíz és élelem. A semmi közepén készül az Emberfia, küldetése betöltésére, amihez az önmaga és a félelmei legyőzésére van szükség. Az előző az ételtől, italtól való tartózkodás, azok fogyasztásának minimálisra csökkentése, hogy a lélek és a szellem „kiélezett” legyen az Atyával való közösség gyakorlására. A második azért fontos, hogy ne legyen kiszolgáltatva sem önmagának, sem pedig a körülmények játékának; aki nem fél az szabad. A pusztaságban találkozik a menny és a Föld, az angyalok és az állatok s AZ Ember, mint a Paradicsomban. A kietlenségben az élet, a halál helyen a harmónia, a semmiben az atyai jelenlét. Ismét arra lehetséges figyelnünk, hogy az a fontos, ami belül van s ebben erősödik meg, ezt gyakorolja Jézus a pusztában és ezt gyakorolhatjuk mi is a hétköznapokban.
Szentpály-Juhász Imre, Egyetemi Lelkigondozói Szolgálat
