Kora reggel pedig…..elvonult egy puszta helyre, hogy ott imádkozzék.
Hosszú „műszakja” lehetett Jézusnak: napszálltakor kezdték Péter anyósa házához hordani a betegeket, megszállottakat s hajnali szürkületkor már elvonult magában imádkozni. Közben betegségekkel, ördögökkel harcolt, küzdött és győzedelmeskedett. Mind emellett szakított időt az imádságra s vonult el a városon kívülre; micsoda teljesítmény…az egyetemi sportnapon akadályverseny számnak is, be lehetett volna venni. Félretéve a vicceskedést; nem plusz feladat, teher az imádság az Emberfiának, hanem erőforrás, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy gyógyítson, ördögöket űzzön, tanítson, embereket az élet teljességre vezessen. Számunkra sem egy elhagyható, mellőzhető ráadás az életben, ami ha van jó, de meg lehet lenni nélküle is, hanem erőforrás! Erre eljuthatunk, megtapasztalhatjuk, átélhetjük, élhetünk vele és belőle! Adja Isten!
